Prof. Dr. Siklósi György szülész-nőgyógyász

A spontán abortus, koraszülés és méhen belüli sorvadás sikeres megelőzése

 

A szülészet legnagyobb kihívását az elmúlt évtizedekben az ún. kedvezőtlen terhességi kimenetel ("adverse pregnancy outcome") különböző formái (spontán abortus, koraszülés, méhen belüli magzati sorvadás, praeeclampsia, vagy toxémia, stb.) képezik. A koraszülés és az intrauterin retardatio (méhen belüli magzati növekedési visszamaradás) egyfelől ma is a perinatalis (szülés körüli) és csecsemőkori halálozás és megbetegedések vezető okai, másfelől hosszú távú negatív hatásai az egész életre kihatnak. Méhen belüli fejlődésünk körülményei egész további életünket alapvetően meghatározzák. A neonatológia fejlődésével ugyan rendkívüli mértékben javultak a koraszülöttek és a retardáltak túlélési esélyei, a koraszülés és intrauterin retardatio hosszú távú hatásait azonban ez nem oldhatta meg. A koraszülés és intrauterin retardatio neurológiai, psychés, szív-érrendszeri és egyéb késői következményeinek jelentőségét így tovább növeli, hogy egyre többen túlélik a szülés utáni és a csecsemőkori időszakot, így a lakosság egyre nagyobb részét érintik ezek a hátrányos következmények. (Például a koraszülötteknél még 50 éves kor felett is háromszor gyakrabban fordul elő cukorbetegség, szívinfarktus, agyvérzés). A koraszülés előfordulása ugyanakkor az utóbbi évtizedekben nem csökkent, sőt számos országban (pl. USA) még emelkedett is. Különösen nagy jelentőséggel bír, hogy a leginkább veszélyeztetett igen kissúlyú (1500 g alatt) újszülöttek aránya a koraszüléseken belül is további emelkedő tendenciát mutat. A koraszülés és az intrauterin retardatio oka, illetve okai ugyanakkor máig ismeretlenek, így megelőzésükre még ma sincs igazoltan eredményes kezelési eljárásunk. Nyilvánvaló hogy a koraszülés és intrauterin retardatio egész problémakörének egyetlen igazán hatásos módja csak azok megelőzése lehet.

Számos szerző megfigyelte, hogy egyes betegcsoportokban az ún. kedvezőtlen terhességi kimenetel különböző formái (spontán abortus, koraszülés, méhen belüli sorvadás, praeeclampsia, méhen belüli magzati elhalás, szülés körüli halálozás, méhen kívüli terhesség, stb.) egyaránt magasabb arányban fordulnak elő, mint az átlagpopulációban. Ezekből az adatokból arra következtetnek, hogy a kedvezőtlen terhességi kimenetel különböző formái közös okra vezethetők vissza.

A menstruációs ciklus folyamán a petefészek által termelt hormonok feladata, hogy a méhnyálkahártyát előkészítsék a megtermékenyült petesejt befogadására és a terhesség fenntartására alkalmas lepény kialakulására. A tüszőéréssel párhuzamos a petesejtérés folyamata is: élettani tüszőérés után lényegesen ritkábban fordulnak elő a petesejt megtermékenyülése folyamán ún. véletlenszerű chromosoma rendellenességek és optimális lesz a petesejt cytoplasmájának érési folyamata is. A petefészek működés és a méhnyálkahártya elégtelenségének, mértékétől függően más lesz a következménye: kifejezett elégtelenség esetén a méhnyálkahártya nem is képes a megtermékenyült petesejt befogadására (meddőség), enyhébb elégtelenség esetén kialakul ugyan a lepény, de elégtelen lesz a terhesség tartós fenntartására és a terhesség idő előtt befejeződik: a lepény adottságaitól függően spontán abortus, vagy koraszülés, illetve méhen belüli sorvadás jön létre, az utóbbi kettő gyakran együtt.

 

A terhességek kimenetele fiziológiás luteális funkció mellett

 

1. ábra: A terhességek kimenetele fiziológiás menstruációs ciklus, élettani luteális funkció mellett (3. oszlopsor), valamint a magyar lakosság egészében (2. oszlopsor), és az ismeretlen eredetű meddőség nem kezelt eseteiben fogant terhességek esetében (1. oszlopsor, kontroll csoport). (Part. mat.= partus maturus = érett szülés, part. praemat.= koraszülés, IUGR: méhen belüli magzai növekedési visszamaradás).

A petefészek működés elégtelensége miatt meddőségben szenvedő betegek kezelése során megfigyeltem, hogy a kedvezőtlen szülészeti kimenetel különböző formái (koraszülés, méhen belüli sorvadás, spontán abortus, stb.) élettani petefészek működés mellett fogant terhességeknél 5-10x ritkábban fordulnak elő (2,3%, 1,9%, 1,9%), különösen singularis terhességek esetében (koraszülés 1,0%, méhen belüli sorvadás 0,8%), mint a hazai populáció egészében (9,5%, 12,6%, 14,4%). Emellett az újszülöttek súlya is szignifikánsan (átlag 550 g-al) magasabb fiziológiás luteális funkció mellett fogant terhességek esetében.

A luteális funkció és a terhesség kimenetele közötti szoros összefüggés egyúttal azt is jelenti, hogy a petefészek működés fogamzás előtti rendezésével alapvetően befolyásolható a terhesség kimenetele, ami egyszersmind lehetőséget nyújt a kedvezőtlen szülészeti kimenetel különböző formái túlnyomó többségének (80-90%-ának) megelőzésére is. A kedvezőtlen terhességi kimenetel különböző formáinak megelőzési lehetősége különös jelentőséggel bírhat fokozott rizikójú betegeknél (a kórelőzményben szereplő spontán abortus(ok), koraszülés, méhen belüli sorvadás, stb.), a hazai populáció egészének fogamzás előtti szűrése pedig felbecsülhetetlenül kedvező szülészeti eredményekkel járhat.

 

Továbbiak

 

 

Nőgyógyász - Prof. Dr. Siklósi György | Linkpartnerek | Az ismétlődő vagy szokványos vetélés titka és sikeres gyógyítása - 2013 | Endokrin kórképek | Meddőség | Mennyi idő alatt kell teherbe esnem? | Koraszülés megelőzése | Hormonális ékrezekció | Médiamegjelenések | Kapcsolatfelvétel | Youtube videók | Oldaltérkép
DreamSite weboldal készítés | keresőmarketing